Menü Bezárás

Visszatérés a Csóványosra (élménybeszámoló)

Visszatérés a Csóványosra

Március 19-én a Budapest XVII. Kerületi Kossuth Lajos Általános Iskola vállalkozó szellemű tanulóival megmásztuk a Csóványost, a Börzsöny legmagasabb pontját. A tavalyi nyári sporttábor alkalmával egy hasonló túrát már tettünk ugyanide. Éppen ezért szerettem volna megmutatni a gyerekeknek a hely “téli arcát” is. Sajnos ez érthető okok miatt akkor nem valósulhatott meg, de amikor engedélyt kaptam az újabb kirándulás megszervezésére, nem volt kérdés bennem, hogy hova menjünk. Egy pici csúszással, de sikerült megvalósítanunk a kitűzött célt.

22 fővel vágtunk neki, a több, mint 20 km-es túrának. Kismarosra érkeztünk vonattal, ahonnan erdei vasúttal mentünk el egészen Király-rétig. Összesen nyolc óránk volt arra, hogy megmásszuk a Csóványost, és visszaérjünk az utolsó vonat indulásáig, ezért a kirándulás elején egy picit lendületesebb tempóval kezdtünk. Jó fizikumú, jó állóképességgel rendelkező gyerekek voltak a csapatban, így a vártnál sokkal jobb tempóban haladtunk. Néhány fiú úgy gondolta, hogy ez egy remek lehetőség arra, hogy erősödjenek, így magukhoz ragadtak egy-egy rönköt, amit egészen a csúcsig magukkal cipeltek. Felfelé menet összesen egy pihenőt tartottunk a Foltán-keresztnél, ahol jóízűen elfogyasztottuk a magunkkal hozott szendvicsek egy részét. Ezután jött a “csúcstámadás”, és röpke 40 perc alatt fent is voltunk a kilátónál, ahol még egy kis hó is várt bennünket.

Nagyon szép, tiszta időnk volt, remekül látszódtak a minket körülvevő dombságok, sőt az ügyesebbek a Tátrát is kiszúrták a távolban. Lefelé indulva már kényelmesebb tempót diktáltunk, volt bőven időnk, ezért több pihenőt is tartottunk. Idő előtt visszaértünk Király-rétre, és a várakozási időt jó hangulatban, vidáman töltötték el a gyerekek.  Nagyon hangulatos visszautunk volt. Mire megérkezett a kisvasút, ránk sötétedett. A mozdonyvezető lekapcsolta a lámpákat, és teljes sötétségben zakatoltunk az erdőn át. Este 8 órára meg is érkeztünk a Nyugati pályaudvarra. A nap végére, a visszajelzések alapján, mindenki az ágyba zuhant. 🙂

A túrát teljesítők egy része nem először volt már hasonló kiránduláson, tudták, hogy mire számítsanak. A csapat másik része azonban most kóstolt bele a hosszabb távú túrába először. Megdöbbentő volt számomra, hogy milyen kitartó lendülettel és elszántsággal csinálták végig a gyerekek ezt a napot. Nem kis teljesítmény a részükről, több mint 850 méter szintkülönbséget mentünk a nap folyamán, nem akármilyen tempóban.

Hatalmas gratuláció mindenkinek, aki ezen a napon velünk tartott,  külön köszönet Gergely Anna pedagógusunknak, aki volt olyan kedves, és elkísért minket erre a felejthetetlen túrára. 
Köszönettel tartozom mindenkinek ezért az alkalomért!

Kapcsolatba léptünk azzal, ami örök, és ami igazán fontos.

Szarvas Gábor
testnevelő

Videó: