Iskolánk névadója – Kossuth Lajos

Iskolánk névadója, Kossuth Lajos a XIX. századi Magyarország egyik legnagyobb hatású politikusa volt. 1802. szeptember 19-én született a Zemplén vármegyei Monokon, felvidéki származású evangélikus, birtoktalan nemesi család egyetlen fiú gyermekeként. Apja, Kossuth László a monoki Andrássy-uradalom ügyésze és a vármegye lajstromozója volt.

Kossuth Lajos jóképességű, szorgalmas diák volt, eminens tanulóként ő mondta az eperjesi evangélikus gimnáziumban latinul a búcsúbeszédet. Jogi tanulmányait először Sárospatakon, később Pesten végezte. A latin és magyar mellett görögül, németül, szlovákul, franciául és angolul is tudott.

Jogi karrierjét szülőföldjén Zemplén vármegyében kezdte, Sátoraljaújhelyen ügyvéd, majd uradalmi jogtanácsos. 1830-tól egyre nagyobb intenzitással vett részt a megyei közéletben a reformellenzék oldalán. Első politikai felszólalását 1830. augusztus 12-én tette Zemplén megye követutasító közgyűlésén. Részt vett Lónyay Gábor és Vécsey Pál mellett a sátoraljaújhelyi kaszinó létrehozásában és komoly szerepe volt a kolerajárvány idején a lázongó parasztok lecsendesítésében. Miközben építette a hagyományos keretekbe illeszkedő karrierjét, lázadt a keretek ellen, több társadalmi ügybe felszólalt, különösen a sajtószabadság ügyében mutatott aktivitást. Az 1831-es év során szerzett élményei egész pályájára befolyással voltak: a fiatal jogászban a jobbágyság nyomorúságos helyzetének láttán fogalmazódott meg az a program, mely az alsó társadalmi rétegek felemelését és a polgári Magyarország megteremtését célozta meg. 1831. szeptember és 1832. február között a megyei munkával párhuzamosan történt egy fél évig elhúzódó eset, amely rövid időre árnyékot vetett Kossuth nevére, ellenfelei alkalmat találtak arra, hogy helyi karrierjét megtörjék.

Barátai segítségével távollévő főrendi követként került 1832 őszén a pozsonyi országgyűlésre. A korszakban még nem létezett politikai sajtó, ezért vagyonos barátai megbízásából – honoráriumért – kéziratos tudósításokat kezdett írni az ülésekről. Az írásokból hamarosan, hetente kétszer megjelenő újság lett Országgyűlési Tudósítások címmel, amellyel országos hírnévre tett szert, előfizetőinek és olvasóinak száma rohamosan emelkedett. Kossuth Tudósításai a cenzúrát kikerülve vitték a híreket az ország különböző megyéibe. A diéta befejezése után Kossuth immár Pesten Törvényhatósági Tudósítások címmel folytatta lapját, az abszurd jogszabályok miatt lapjával törvényt sértett, ami miatt 1837 során perbe fogták, és három év börtönbüntetésre ítélték.

Szabadulása után a Pesti Hírlap szerkesztője lett, munkássága alatt a lap a legfontosabb közvéleményformáló sajtótermékké vált. Kossuth a Pesti Hírlap hasábjain később éles hangú vitát folytatott gróf Széchenyi Istvánnal, aki a Kelet Népe című újságban közölt cikkeiben rendre azzal vádolta meg politikustársát, hogy túlzottan harsány hangvételével és türelmetlenségével forradalomba és véres pusztulásba taszítja a nemzetet.

1841. január 9–én Pesten feleségül vette Meszlényi Teréziát, 1841–ben született első gyermeke, Ferenc – aki apja nyomdokaiban járva szintén politikus lett-, majd Vilma és Lajos Tivadar.

Komoly energiát fordított a magyar gazdaság fellendítésére, megszervezte az első magyarországi iparkiállítást, 1842-ben részt vett a Védegylet megalapításában.

Az általa kezdeményezett törvényjavaslatok ebben az időszakban nem jártak sikerrel: pl. közteherviselés, kötelező örökváltság. 1847-ben sikerült elérnie, hogy a reformerek párttá szerveződjenek (Ellenzéki Párt), kiadják az Ellenzéki Nyilatkozatot. 1847-48-as országgyűlésen először vett részt megválasztott megyei követként (Pest megye).

A politikus számára a nagy lehetőséget az 1848 februárjában kirobbanó párizsi forradalom hozta meg, amelynek hatására március 3-i beszédében a birodalom valamennyi népének alkotmányt követelt. A bécsi, pesti és prágai események hatására V. Ferdinánd király kinevezte az első felelős magyar kormányt, melynek pénzügyminiszteri székét Kossuth Lajos kapta meg. 1848 során megalkotta Magyarország első önálló költségvetését, később pedig olyan pénznemet vezetett be – az úgynevezett Kossuth-bankót –, mely a szabadságharc bukásáig alkalmasnak bizonyult a kormány költségeinek finanszírozására. Kossuth eközben szónoki tehetségét is felhasználta a kormány sikere érdekében, július 11-i híres „megajánlási beszédével” például akkora sikert aratott, hogy az országgyűlés 42 millió forintot és 200 000 újoncot szavazott meg az ország számára.

1848 szeptemberében ő lett az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, majd 1849 tavaszán az ország kormányzó elnöke. A kormányzó elnök a szabadságharc utolsó hónapjaiban már nem tudta befolyásolni az eseményeket, és bár az utolsó utáni pillanatig megpróbálta megnyerni a nemzetiségeket a magyar függetlenség ügyének, nemes gesztusoknál többre már nem maradt idő. A temesvári vereség hírére Kossuth lemondott, a hatalmat Görgeyre ruházta, majd Orsovánál elhagyta az országot (1849. augusztus 11-12.)

Száműzetése első két évében Törökországban él, majd Londonba költözik és egy rövid amerikai kitérő után 1865-ben véglegesen Torinóban telepedik le. Innen szervezi a magyar emigrációt és itt írja meg 1867-ben a híres Cassandra levelet, melyben elutasítja a kiegyezést. 1889-ben megfosztják osztrák nyomásra az állampolgárságától.

Kossuth Lajos egészen 1894-ig kitartó híve maradt a magyar függetlenség és szuverenitás ügyének, így aztán 92 éves korában bekövetkező halála lesújtotta az egész országot. Hamvait Ferenc József tiltakozása ellenére hazahozták és a Fiumei úti sírkertben a Kossuth-mauzóleumban helyezték örök nyugalomra.

Felhasznált irodalom:

• Kosáry Domokos (1990): Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867. Háttér Lap és könyvkiadó, Budapest
• Deák István (1994): A törvényes forradalom: Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben. Gondolat, Budapest
• Kossuth Lajos Emlékszám. Rubicon, 2002/9
• A két legnagyobb: Széchenyi és Kossuth. Rubicon, 1998/ első különszám
• Tarján M. Tamás: Kossuth Lajos születése. Rubicon (online folyóirat) Elérhető: https://rubicon.hu/hu/kalendarium/1802-szeptember-19-kossuth-lajos-születese